Műfaj: Humor, Romantika,
Figyelmeztetés: Yaoi, Trágár beszéd
Megjegyzés: Ez egy U-Kiss fanfic, egy versenyre írtam.
Párosítás: Dongho & Saját szereplő, Soohyun & Hoon, Kevin & Aj, Kiseop & Eli
Changing Hearts~
- Dongho elég! – szól rá a kis maknaere a leader.
- Nekem van elegem most már! Nem elég, hogy Xander és
Kibum elmentek a bandából, de két hülye gyerek jön a helyükre, és még egy új
osztálytársat is kapok! – vág vissza, és már ki is viharzik a nappaliból,
magára csapva a szoba ajtaját, hat megdöbbent egyént otthagyva.
- Na hát, ezt jól megcsináltad! Így is elég nyomás van
szegényen. – torkolja le Eli is a Soohyunt. Ezek után az egész dorm
lecsendesedett. A másnap reggel nem úgy kezdődött, mint az összes többi. Dongho
volt az első, aki felkelt. Összeszedte a cuccait és gyalog indult el az
iskolába. Mivel senkihez nem volt kedve, inkább nem akarta, hogy valaki
iskolába vigye. Fél órával korábban ért be, mint ha kocsival vitték volna, de
most ez se zavarta. Szeretett volna egy kicsit egyedül maradni.
Az osztályterembe befordulva nekiment egy alacsony fiúnak.
- Sa..saj…sajnálom. – dadogta amaz a padlóról lehajtott
fejjel.
- Semmi baj. – nyújtotta neki a kezét a kis maknae. A kis
alacsony fiú elfogadta a felé nyújtott kezet, majd felkelt. Így végre, ha nem
is teljesen, de egymás szemébe tudtak nézni, mivel a kis szőke fiúcska vagy fél
fejjel alacsonyabb volt a maknaenél. A levegő csak úgy szikrázott, mikor
találkozott a tekintetük. Ettől az alacsonyabbik fiú teljesen fülig pirulva
leste a másikat, hogy most mi is történik. De az csak furcsán nézett rá, és még
mindig nem engedte el a kezét.
- Dongho, menjetek már odébb! – törte meg az idilli
pillanatot az egyik osztálytársuk. A kis szőke rögtön elkapta a kezét, és
félreállt az útból. Dongho pedig kiviharzott a teremből, berohanva a wc-be.
Zihálva dőlt a falhoz, meglepődve, hogy egy vadidegen ilyen hatással lehet rá.
A szíve zakatolt, de nem tudta hová tenni a dolgot. Volt már, hogy a testét
letaglózta a vágy, hisz ő is csak férfiből van, ha még épp a fiatalabb fajtából
is. De fiú iránt és ilyen elemi erővel még soha nem vonzotta senki. Az első óra
kezdetéig rejtekhelyén bujkált, reménykedve, hogy senkinek nincs kedve az
osztályából épp ebben a szünetben wc-re menni. Aztán, mikor csengettek, és neki
még is elő kellett merészkedni, elhatározásra jutott: nem vesz tudomást az új
fiúról. Nem tudja mik ezek az érzések, de addig amíg rá nem jön, nem fog a fiú
közelébe se menni. De hát mire vége lett az iskolának többet is tudott a
fiúról, mint akart, mivel a tanárok minden óra elején megkérték, hogy
mutatkozzon be és mondja el, mi szél hozta erre. Ő pedig mindig ugyan azt
válaszolta: Akinara Eiichinek hívják és azért jött ide, mert a szülei elváltak,
az apja pedig itt kapott állást Japán után. Hazafelé is ezen rágódott, de most
se várta meg, hogy menjenek érte. Elindult a stúdió felé gyalog, idegeskedve,
hogy kik lehetnek az új tagok, mivel ez is ma vár rá. Nem elég, hogy ma jött az
új osztálytárs is, reggel kapott egy sms-t Soohyuntól, hogy suli után siessen,
mert ma jönnek az új tagok is. Közben elkezdett csörögni a telefonja is.
Kereste a menedzser, hogy merre van, de senkivel nem akart beszélni, így
kinyomta. Aztán elkezdték a fiúk is hívogatni. De ezekre se reagált, és mikor
épp belépett az épületbe, jött egy határozottan kedves sms Kiseoptól is. Az
emeletükre felérve rögtön neki estek, hogy ezt mégis hogy képzelte, de ő ezt is
elengedte a füle mellet. Senkivel nem állt szóba, és senkinek nem válaszolt
semmire. Csak azt akarta, hogy túl legyenek végre az egészen, és bezárkózhasson
a szobájába. Közben már a többiek is abbahagyták az üvöltést, látva, hogy süket
fülekre találtak. Bemutatták az új tagokat, és Soohyun is elkezdett a kis
maknaevel egy cipőben evezni, amikor meg ismerte Yeo Hoonmint. De ő ettől nem
lemerevedett és gondolataiba mélyedt, hanem dühös lett, mert nem értette az
érzelmeit.
Hazaérve Soohyun megmutatta az új tagoknak a lakást, majd
távozott is rögtön a szobájába, és aznap már nem is jött ki onnan, még vacsorázni
se. De nem ő volt az egyetlen, mert Dongho és Hoon se merészkedtek ki a saját
kis lakukból már. Dongho csak tovább rágta magát, hogy mi lehet ez az érzés,
amit egy másik fiú keltett benne. Hoony pedig félt, mert látta a leader felé
irányuló dühét, amit nem tudott mire vélni, de hiába csak dühöt látott
csillogni abban a szempárban, őt még is megragadta ez a tekintet. Ő tudta mit
érez, hisz mióta az eszét tudta, a fiúkhoz vonzódott, de eddig sose hitt abban,
hogy van szerelem első látásra, most még is megtörtént vele.
Így teltek a hetek, hónapok. Soohyun dühös volt magára,
mert nem tudta mit érez, Dongho továbbra is kerülte a kis osztálytársát, Hoon
pedig csöndben epekedett a dühöngő leader után. De aztán egy idő után
megelégelte az epekedést. Három hónap telt el így, és leader dühe nem enyhült,
így elszánta magát és beszélgetést akart vele kezdeményezni. Másnap este jól is
jött neki, hogy egyedül találta Soohyunt az erkélyen. Kilép hozzá, de rögtön be
is zárja kintről az ajtót, hogy a leader ne tudjon előle menekülni.
- Miért utálsz? – szegezi neki a kérdést, miközben
mellédől a korlátnál.
- Miért utálnálak? Talán kellene valamiért? – válaszol a
leader vontatottan, egyre hevesebben dobogó szívvel a nyuszi közelsége miatt
rátörő érzelmektől.
- Akkor miért vagy velem ennyire ellenséges?
- Nem tudom mit érzek, és ez dühít! – szakadt fel
Soohyunból az igazság. Három hónap után úgy érezte, már nem tudja tovább
titkolni a dolgot. A többiek is folyton csesztették, hogy miért ilyen Hoonal,
miért nem kedvesebb. De mint mindig, Eli tapintott rá a lényegre, mikor közölte
vele: ha kanos, akkor ne ordítson vele, hanem teperje le. Hoon ezeket a
szavakat hallva pedig teljesen bepörög, reménykedve végre, hogy nem egyoldalúak
az érzelmei. – De te is néha pillantásokkal illetsz engem Hoon. Nem tudom mire
vélni a szemedben néha megvillanó érzelmeket. – és erre a kérdésre a kis nyuszi
nem hogy meg válaszolja a leader költői kérdését, de meg is mutatja mit érez.
Az ajkait a leader szájára tapasztja, lassan kóstolgatva azt, bebocsátásra
várva. Soohyun először nem tudja mit csináljon, teljesen lesokkolja a dolog, de
aztán elengedi magát a nyuszi ügyes játéka miatt, amivel eltereli a
gondolatait. Megadja a bebocsátást a másiknak, aki nem is rest, rögtön át dugja
a nyelvét a másik ajaki közé, ezzel egy szenvedélyes csókra invitálva a
másikat. A csók egyre hevesebb lesz. A kis nyuszi keze már a leader nyakán
pihen, miközben az már a másik hasát simogatja a pólója alatt. Percekkel később
válnak csak szét az oxigén hiány miatt. Mindketten pihegnek a történtek miatt.
Soohyun nagy szemeket meresztve nézi a nyuszit, aki csak elégedetten végig nyal
az ajkain, mint aki jól végezte dolgát.
- Hát én ezt érzem irántad Shin Soohyun. – majd ad még egy
cuppanós puszit a megdöbbent leader ajkaira, és távozik a helyszínről. A
szobájába menekülve áldja az eget, hogy most egy hét szünetük van, mert így nem
kell már holnap reggel Soohyun visszautasításával szembesülnie, mert
rettenetesen félt tőle, hogy ennek ez lesz a vége.
Másnap reggel Dongho is sarokba lett szorítva, mivel az
egyik tanáruk házi feladata csoport munkás volt, és őt Eiichivel osztották be.
Így egy hétig minden délutánját vele kell töltenie. Ettől teljesen
kétségbeesett, hiszen ő minden erőfeszítést meg tett, hogy elkerülje a kis szőkét,
a tanár meg most mindent tönkre tett. Így hát emiatt most nem egyedül tért
vissza délután a dormba Dongho, hanem Eiichivel az oldalán. De ő csak végig
rángatta a fiút a szobájáig, aztán ott bezárkózott, mert nem volt kíváncsi a
bandatársak kíváncsiskodó pillantásaira. Az is elég volt neki, hogy a nappalin
át kellett jönnie, ahol Eli és Kiseop érdeklődve figyelték őket, egymás
szájából épp csak kimászva. A szobában elkezdte összeszedni a feladathoz
szükséges dolgokat, amikor is a kis Eiichi ezt meg elégelve el kapta a kezét.
- Dongho, szándékosan kerülsz engem ugye? – nézett fel a
maknaere kétségbeesetten.
- Nem! – vágta rá a másik, és reménykedett, hogy ezzel
vége szakad a témának, mivel elég kellemetlenül érezte magát a másik
érintésétől. Teljesen felpezsdült tőle a vére, és csak úgy bizsergett a bőre.
- Akkor miért nem nézel rám most se? – kérdezi még mindig
kétségbeesve, mert neki nagyon rosszul esik, amit a másik csinál. Ő szerelmes
volt a fiúba. Már úgy is jött ide Koreába, hogy tudta, ő lesz az osztálytársa.
Ő akarta, hogy ez így legyen.
- Én…- haltak el a hangok Dongho ajkain, amikor Eiichi
lecsapott rá. Mivel a maknae épp szóra nyitotta a száját, így nem volt nehéz a
kis szőkének utat törni a nyelvével, de ami a legjobban meglepte, hogy Dongho
rögtön viszonozta a csókot. Majd elváltak ajkaik és akkor maknae indított
támadást a másik ellen, egyre jobban elmélyítve a csókot. Közben a keze se
tétlenkedett, elkezdte a másik oldalát simogatni a póló alatt, majd egyre
feljebb tévedt a keze. Aztán egyszer csak elszakadt az édes testtől, és hátra
lépett egy lépést zihálva, hogy kitisztítsa a gondolatait.
- Na pont azért kerültelek, hogy ez ne történjen meg. –
válaszolt végre a kimondott kérdésekre.
- És miért baj, ha ez meg történik? Én akarom, hogy meg
történjen. Én azt akarom, hogy többek legyünk, mint barátok. – sírja el magát a
falnak támaszkodó fiú, mire Dongho hozzá lép és egy csókkal folytja el a
feltörő zokogás hangját.
- Én nem tudom, hogy kell szeretni valakit. A testi vágyat
ismerem, de ezt nem. – sóhajtja maknae,
mikor elszakad a kis szőke ajkaitól ismét.
- Majd kialakul, csak maradj kérlek velem! –
csimpaszkodott rá még jobban a vele szemben álló fiúra, majd ismét egy csókba
invitálta őt, aki persze nem ellenkezett. Az idilli pillanatot hangos üvöltözés
szakítja félbe a szomszéd szobából, ami nem más szobája, mint Hooné.
- Hoon, kérlek engedj be! Beszélni akarok veled! – kiabál
kintről Soohyun, de választ nem kap. – Ha nem engedsz be, itt mindenki előtt
mondom el amit akarok! – még mindig semmi válasz bentről, bár a szobában
tartózkodó Hoon egyre kétségbeesettebb. – Hát jó, te akartad! Rájöttem, hogy
szeretlek te hülye nyúl, és ehhez a tegnap esti kis incidens kellett. Sajnálom,
hogy eddig ennyire hülye voltam, és csak dühöngtem ahelyett, hogy tettem volna
valamit kettőnkért… - ezzel a lendülettel nyílik az ajtó, és Hoon ront ki rajta
a leader nyakába csimpaszkodva.
- Tényleg szeretsz Soohyun? – kérdezi tőle a másik nyakába
fúrva az arcát, hogy az ne lássa, mennyire meghatódott és a könnyei folynak.
- Mindennél jobban nyuszikám. – emeli fel a másik a fejét,
hogy az ajkaira egy csókot nyomjon, miközben befelé tolja a szobába, hogy a
tegnap elkezdett dolgokat ma befejezzék felnőttek módjára. Eközben a házban a
többiek vattát kerestek, hogy elnyomják a fel-feltörő zajokat. De volt egy
páros még, akiknek nem kellett vattapamacs, mert ők is beszálltak a felnőttek
játékába, csak egy szobával odébb.
- Jézusom, ezek megrontották Donghot és a kis
osztálytársát! – síkit fel a nappaliban Kevin Aj ölelésébe bújva, mivel a másik
páros is kezd belendülni. Így hát Eli épp húzza a szobájuk felé Kiseopott, aki
viszont épp éhes, és nem akar menni, így ő meg a konyha felé húzza Elit.
- Oh Kevin, ha akarod én is meg ronthatlak téged. – öleli
még szorosabban magához Aj a kis pöszét, majd belecsókol a nyakába, amire a
másik sikítás közepette a szobájába menekül. De Aj se hagyja annyiban a
dolgokat, így hát kaján mosollyal az ajkán a kis pösze után indul.
Vége
By: Akiyama Kurobara
