Sorsfordulat~

Besorsolás: Nem korhatáros

Műfaj: Romantikus
Figyelmeztetés: Trágár beszéd
Megjegyzés: Ez is ugyan arra a U-Kiss-es versenyre készült, csak a második fordulóra. Mivel az volt az egyik szabály, hogy csak fiú-lány páros lehet, ezért a történet is az lett... Bár én ezt eléggé furcsállom, mivel hát tudjuk a U-Kiss-esek heten vannak és mind egy fedél alatt laknak, tehát számomra elég furcsa volt ide bezsúfolni még egy lányt. De hát, ha ezt kellett írni, hát ezt kellet, én meg meg is írtam... Remélem, azért van, akinek tetszik.
Párosítás: Eli & Saját szereplő

Sorsfordulat~

Már napok óta csak dühöngök. Úgy érzem, mindenki hátba támadott. Az egész sok évvel ezelőtt kezdődött, amikor eljöttem Amerikából. Boldogan jöttem el, mert tudtam, van egy lány aki haza vár. Aztán, mikor legközelebb haza mentem látogatóba, Layori már a mostoha bátyámmal járt. Nem is maradtam sokáig. Szerintem nem is tudta, hogy voltam otthon. Minden kapcsolatot megszakítottam vele. Aztán most a napokban Hoon elöl hagyta a PC-tábláját, én meg bármennyire is gáz meg köcsögség, gondoltam bele kukkantok. Hát már a háttérképnél sokkot kaptam. A mi kis ártatlan nyuszónk épp Layorit ölelgeti. Ötletem se volt honnan ismerik egymást, de nagyon fájt a tudat. Láttam, hogy vannak olvasatlan üzenetei, és gondoltam ha már idáig el jutottam, nincs megállás. Persze az összes tőle volt, de ezen már meg sem lepődtem. Megkerestem a legelsőt, és el kezdtem őket olvasni. Megköszönte, hogy elkísérte a szalagavató báljába, gondolom a kép ott készült. Sírt neki, hogy miért ment el, aztán hogy mennyire hiányzik neki. Mesélt rólam is, de Hoon nem említette neki, hogy ismerjük egymást. Aztán jöttek a felismerős részek. Számon kérte, hogy miért nem mondta, hogy egy bandában vagyunk. Itt jöttem rá, hogy nem igazán érdekelte, hogy én mit csinálok, de még az se hogy Hoon mit, mert kellett neki idő még rá jött, igen csak közeli ismerősök vagyunk. Aztán téma váltás. Valószínű törölte az üzeneteket, vagy máshogy beszélték meg. Írta, hogy elfogadott egy állást itt Koreában, mint kiderült a mi cégünknél. A következő üzenet ma érkezett reggel, csak ennyi állt benne: „Én leszek az egyik lány a Stop Girl-ben”. Hoon épp ekkor jött ki a szobájából, és meg látta a kezemben a PC-tábláját. Rögtön nekem esett, hogy ezt még is hogy képzeltem. Én pedig a nyakánál fogva a falnak vágtam és elkezdtem üvölteni, hogy még én hogy képzeltem ezt, ezek után. Persze mindenki kijött kíváncsian, hogy mi ez az egész, én meg közben már nekiálltam ököllel ütni a kis szívtipró nyuszit. A fiúk szétszedtek minket, persze rögtön mindenki nekem esett, hogy mi ez az egész. Én meg csak leköptem Hoont, és távoztam a lakásból. Csak úgy róttam az utcákat. Vagy egy hétig nem mentem haza. Az egyik MBLAQ-os fiúnál húztam meg magamat, akivel elég jóban vagyunk.Egy nappal a Stop Girl táncának betanulása előtt nagyon gondolkodóba estem, hogy ott hagyom a csapatot. Nem akarok még csak a közelében sem lenni Hoonnak. Mindig is azt hittem, hogy ő egy kedves, szeretetre méltó ember, de ezek után csak még inkább meg akarom ütni. Azt akarom, hogy fájjon neki, ahogy nekem is fájt. De végül meggondolom magam. A többiekkel nem akarok kicseszni, nem érdemlik meg, és én is szeretek énekelni, a tagokat is és a Kiss Me-ket is. Nem ér annyit egy hitvány ember, hogy kilépjek. Úgy hogy másnap reggel be is mentem a próbára. Előbb ott voltam, mint bárki. A többiek csodálkoztak is, hogy eljöttem, de senki nem állt velem szóba. Nem mintha akartam volna beszélni velük. Nem fogok egyiknek se magyarázkodni mit miért tettem, de nagyon remélem, hogy Hoon azért tudja miért vertem meg. A próba csendben zajlott. Mondták, hogy a háttér táncosokkal majd csak pár nap múlva állunk neki gyakorolni. Mikor végeztünk, azt hitték velük megyek haza. Nyitva hagyták nekem a kocsiajtót, én meg csak elsétáltam mellettük és mentem az utamra. Este csörgött a telóm. Érdeklődve néztem az ismeretlen számot, így hát felvettem.- Eli az Isten szerelmére, végre, hogy utol lehet téged érni! Mi ez az egész? - kezd el üvölteni a telefonba a menedzser. Először nem válaszolok, mérlegelem a dolgot, aztán úgy döntök joga van tudni az egészet, hisz mégis ő felel értünk. Azért, mert nekem rossz, neki nem kell annak lennie.- Sajnálom, ez egy nagyon hosszú történet. Számomra már vagy több éves, Hoon számára meg ki tudja. - válaszolok halkan, és már a neve kimondásától is ideges leszek. Én tényleg a barátomnak tartottam.- Velük már beszéltem. Hoon nem mond semmit, Soohyun meg idegbeteg ettől. Engem az érdekel, hogy most veled mi van. Ha akarod elmesélheted. - mondja kedvesen. Örülök, hogy ő a menedzserünk. Tényleg figyel ránk.- Mikor eljöttem Amerikából, ott hagytam egy gyerekkori barátot, akinek sose mondtam meg, hogy szeretem. És mikor legközelebb hazamentem, már a mostoha bátyámmal járt. Most meg, megtaláltam Hoon PC-tábláját, és tele volt tőle kapott üzentekkel és egy közös kép volt róluk a háttérkép. - hallgatok egy kicsit. Nem tudom, hogy folytassam. - Ez a lány lesz az új klipben az egyik háttértáncosunk is.- Ha akarod, lecseréltethetem. Van még táncos bőven tartalékban. - ajánlja fel, bár tudom, hogy nem miattam, hanem hogy ne legyen akkora ellenségeskedés. - Ha nem haragszol, mesélek Soohyunnak is, mert szegény a végén még tényleg megőrül.- Csak nyugodtan. Felőlem az egész bandának elmesélheti, hogy Hoon mekkora köcsög, mert ő végig tudta, hogy mi ismerjük egymás. Elolvastam az üzeneteket, és mikor eljöttem, akkor is tudtam, hogy ő szeret engem. Ezt ő is tudta, még is eltitkolta. Nyugodtan megtudhatja a csapat mekkora egy sunyi pöcs! - kelek ki magamból a gondolatra is. Én tényleg szerettem Layorit és tudom, hogy ő is szeretett. Hisz ő bevallotta nekem. Mikor felszálltam a gépre, utánam kiáltotta, de akkor már késő volt. Én pedig akkor azzal a céllal mentem haza, hogy magammal vigyem Koreába, de akkor nyitottam épp be, mikor a bátyámmal csókolózott. Már a következő géppel mentem is vissza. Azt hittem, elfelejtettem már, de ez most nagyon felszínre hozta a dolgokat. - De nem kell lecserélni Layorit, annyira nem érdekel a dolog. Nem az bánt, hogy összejöttek, hanem hogy Hoon elárulta a barátságunkat.- Megértelek Eli. De mi lesz a mostani helyzettel? Hol vagy most? - mondja kedvesen, és most nagyon jól esik, hogy nem leharapja a fejem, hogy kinek képzelem magam, hanem megérti a problémáimat.- Az egyik barátomnál, és nem is akarok vissza menni a házba. Épp lakáshirdetéseket keresek. Továbbra is a banda tagja akarok maradni, de nem szeretnék több időt velük tölteni, mint amennyit muszáj.- A cégnek van egy-két ingatlana vészhelyzetre. Az egyiket megkaphatod, ha akarod. - ajánlja fel, én pedig hogyne akarnám! Megbeszéljük, hogy holnap elhozzuk az összes cuccomat a házból, és külön költözök. Nagyon rendes volt. Még egyszer mondja, hogy beszél a leaderrel ha nem baj, aztán elbúcsúzik. Meglepődtem, hogy ilyen megértő volt, eddig ritkán mutatta ki a kedves oldalát.A másnap is ugyan úgy telik azzal a kivétellel, hogy Soohyun szóba áll velem. A többiek meg is lepődnek. Megkérdezi jól vagyok-e, kell-e segíteni a pakolásban délután. Megköszönöm, és visszautasítom az ajánlatot. Próba után a menedzser vár rám. Hozza a papírokat, amit a kocsiban elintézünk, amíg elérünk a házhoz. Ahogy belépek az ajtón, Dongho rohan oda hozzám nagy könnyes szemekkel és kérdezi, hogy tényleg elköltözöm-e. Én csak bólintok, és tovább megyek a szobám felé. Az ajtómba Hoon vár lehajtott fejjel bűnbánóan. Csak ott állt, amíg én pakoltam, nem mert hozzám szólni. Ha megtette volna, megint neki esem. Aztán egyszer csak ajtó csapódás, veszekedés zaja szűrődik ki a nappaliból. De nem vettem erről se nagyon tudomást, csak pakoltam tovább, addig amíg az én szobaajtóm is be nem csapódott. Mikor megfordultam, egy roppant dühös Layori állt velem szemben a maga 170 cm, szőke, zöldszemű valójában. Egyszerre tódult fel minden emlék, és most jöttem rá, milyen régen láttam őt. Már nem az a kislány akit ott hagytam, hanem egy felnőtt nő.- Mi ez az egész Elison Kim?! - támad nekem rögtön, és közelebb lép pár lépést.- Semmi közöd hozzá. - és pakolok tovább, mintha hidegen hagyna a jelenléte. Bárcsak úgy lenne! Legszívesebben leszorítanám az ágyra és…- Mi az, hogy nincs hozzá közöm?! Megverted Hoont! - szakít ki a gondolataimból, és most már én se tudom vissza fogni a hangomat.- Oh igen! Még most is az ő pártján állsz, pedig mindenről csak te tehetsz! Ne add itt az ártatlant! Mikor utoljára találkoztunk még nekem mondtad hogy szeretsz, most meg a csapat kis nyulával szűröd össze a levet! De tudod, nem benned csalódtam. Tőled ezt már meg szoktam. Benne csalódtam. Olvastam az üzenteket. Tudom, hogy tudott rólunk, már ha ezt lehet valahogy nevezni. És ezek után is leszarva azt, hogy én mit érzek, rád hajtott. A barátságunkat siratom, nem azt, hogy te megint találtál mást! - vágom hozzá dühösen, és zihálva meredek rá. Fájdalommal a szemében és tátott szájjal bámul engem .- Ezt még is hogy érted?! Mi az, hogy már meg szoktad?! Nem volt egy barátom se, mióta te elmentél! - csap hisztérikusan a mellkasomra, én meg csak felnevetek gúnytól csöpögően .- És ezt higgyem is el?! Láttam, amikor a bátyámmal csókolóztál! Ugyan már kicsi lány. Épp hogy leléptem, és te már az ő ágyában voltál. Valld csak be, nincs érte semmi harag. - ahogy ezeket kimondtam, egy pofon csattant az arcomon, aztán ajkak érnek a számhoz. Nem értem, de nem lököm el magamtól, ő pedig csak pillekönnyű puszikat ad a számra, semmi több. Én pedig ezt se bírom sokáig. Felébredek dermedtségemből, átkarolom a derekát és jobban magamhoz húzom. Megharapom egy picit alsó ajkát, mire felszisszen, én pedig rögtön átcsúsztatom a nyelvem az ajkai között, és édes játékba hívom az övét is. Csatlakozik hozzám, bátortalanul, félénken, mintha nem tudná mit is kéne tennie,de én vezetem az ösvényen. Észveszejtő és szenvedélyes a csókunk, átkarolja a nyakam és egyre jobban hozzám tapad. Aztán egyszer csak el válik ajkaimtól, és lekever még egy pofont. Most már én sem értem, mi van itt.- Ő csókolt meg, én ellöktem magamtól és felpofoztam! Hoon csak egy jóbarát. Először kivertem a hisztit, hogy hogy egy csapatban vagytok, aztán én kértem meg, hogy hallgasson. Úgy gondoltam, nem vagy már rám kíváncsi, ezért nem is firtattam a dolgot, csak csöndben vágyódtam rád. Aztán Hoon mondta a Stop Girlt, én bennem pedig felébredt a remény, hogy újra láthatlak téged. Akkora baj ez? - néz rám megint könnyes szemekkel. Én pedig csak újra lehajoltam, hogy érezzem az édes ajkait. Megint percek hosszúságába nyúlóan csókolóztunk, de most nem ütött meg, mikor elvált ajkaimtól. - Tényleg el akarsz menni innen? Itt vannak a barátaid, vagy inkább már a családod.- Mi értelme van hazugokkal együtt élni?- Mért utálod ennyire Hoont? Én kértem rá, hogy hazudjon. - lép el tőlem egy lépést, hogy a szemembe nézzen.- De ettől nem kisebb a bűne. Megkérdezhette volna, mit érzek irántad, és mi volt köztünk. Legalább célozhatott volna rá! - kezdek el megint dühbe gurulni.- Direkt hagyta ott a PC-tábláját. Még a WC-re is magával viszi, majd pont most nem tette volna, miközben a szobájában volt. - lép vissza hozzám, és a mellkasomnak döntve a fejét beszél tovább. - Mivel tudta, hogy Koreába jövök, direkt ott hagyta, hogy lélekben feltudj készülni a dologra. Ő csak segíteni akart, te meg majdnem megölted!- Talán ha a száját nyitotta volna ki, és nem csak ott hagy valamit, ami arra utal, hogy kiakar sajátítani, és hogy van köztetek valami. - kezdem el az ágy felé húzni, és leülök vele az ölembe. - Ha tudtam volna, hogy mire készül, nem ütöttem volna meg.- De te nem csak megütötted, leköpted őt. Eli, ezt nem vártam volna tőled.- Féltékeny voltam, jó? A picsába az egésszel! Azt hittem kavartok. Azt hittem, már nem én kellek. És mikor láttalak a bátyám karjában, egy világ dőlt bennem össze. Ezek után mit hittél, megütögetem a fejét, hogy "persze, dugd csak meg életem szerelmét"?! - akadok ki teljesen, és leakarom lökni az ölemből, de ő nem engedi, teljesen hozzám tapad .- Mondd még egyszer! - parancsolja, és egy gyengéd csókot lehel az ajkamra.- Mit? Hogy a picsába az egésszel? - nézek rá értetlenül.- Nem te hülye, hanem hogy életed szerelme vagyok! - ad egy újabb csókot közben, és nekem nagyon tetszenek ezek az evődő csókok.- Tehát hülyének tartasz. - sóhajtok fel átkarolva őt, a nyakába fúrva az arcom.- Igen, annak tartalak, és amíg nem kérsz bocsánatot Hoontól, nem állok veled szóba. - ad egy utolsó csókot. Odamegy az ajtóhoz, kinyitja, majd távozik rajta, hagyva engem gondolkodni a következő találkozásunkig. Miután távozott, a menedzser és Soohyun jött be, kérdezték, hogy most mi legyen. Bejelentettem, hogy maradok. Dongho persze körbe ugrált. Aztán, mikor a kis maknae ki tombolta magát, bocsánatot kértem Hoontól, és ő is tőlem, hogy nem szólt, és sajnálja, hogy így próbálta megoldani a dolgokat. Mindent helyre tettem, már csak Layorit kell elkapnom.Nem is váratott sokáig magára az a nap, mikor nekiálltunk a közös próbáknak. Nem ment egyszerűen. Minden második lépést elrontottam, mert csak rá figyeltem. A szünetekben megint csak Hoonnal lógott, és ettől megint ideges lettem. Sose voltam az féltékenykedő fajta, mostanság még is egyre többször kaptam fel a vizet. Mikor végzünk, mindenki rohan ki a teremből, sietnek haza, mert este akarnak moziba menni. Én gondoltam maradok még egy kicsit gyakorolni, úgy is pihentem nemrég egy hetet.- Min idegeskedtél ma egész nap? - karolja át a meztelen felsőtestemet Layori, most már utcai ruhában. Úgy látszik ő csak átöltözni ment.- Nem idegeskedtem én semmin, egyszerűen csak fáradt vagyok. - motyogom tőlem szokatlanul. Zavar, hogy észrevette a dolgot.- Legalább ne tagadd le, együtt nőttünk fel. - ad egy csókot a vállamra, én pedig csak jólesően megborzongok tőle. Furcsa ez még nekem, hogy ő ennyire kezdeményező. Megszoktam, hogy a tettek mezején félénk, de ha a száját kell kinyitni, akkor nagylány. De most már ha csinálni kell valamit se gyáva. - És egyébként is, ha fáradt vagy, irány haza, ne tinglitanglizz még. Vagy ha még mászkálni akarsz, mennyünk szerezzünk valami kaját, aztán nézzünk egy filmet nálad. - fogja meg a karom, és már húz is ki a teremből. Útközben felkapva a pólóm a kezembe adja, én meg felkapom a táskám, és már rángat is le a lépcsőn. Aztán hozzám vág egy kocsi kulcsot, mikor egy gyönyörű fekete autó elé érünk. Értem a célzást. Beszállok, és elindulunk valami kaját vadászni. Közben végig beszélgetünk a múltról, a jelenről és a jövőről. Körözünk kicsit a városban, de aztán úgy döntünk, hogy inkább rendelünk pizzát. A házba belépve csend honol, mindenki moziban van. Mi neten nézünk valami pizzázót, meg filmet, hogy mit nézzünk.- Én neki állok leszedni a filmet, te addig menny el fürdeni nyugodtan. Utána majd megyek én is. - bújik hozzám az ágy szélén, majd ad egy puszit az arcomra. Én meg tudván, hogy ha ott maradok helyben leteperem, inkább megfogadtam a tanácsát, és elmentem fürdeni. Gyorsan akartam végezni, hogy minél előbb összebújhassunk, mint a régi szép időkben, de akkor még nem voltak hátsó szándékaim. Akkor még tényleg csak barátok voltunk. Nem is emlékszem, mikor jöttem rá, hogy nem csak barátként gondolok rá. Gondolataimból két ölelő kar szakít ki. Deja vu-m van, mintha ma ez egyszer már meg történt volna, de ez így, hogy meztelen vagyok, annyira más volt. Intimebb. Végig simítok a karján, és magam elé húzom. A falnak döntöm, és már az ajkára is marok. Hosszan elnyújtott szenvedéllyel csókolózunk, pedig a vágyunk sürget minket. De felülkerekedünk rajta, mert ezt az élvezetet elakarjuk nyújtani. Simogatjuk egymás testét a ránk zubogó víz alatt, amikor is egy igen csak csapzott kinézetű nyuszi ront be a fürdőszobába, azzal a harci kiáltással, hogy „ahol én fürdök ti nem pajzánkodtok!„ És így kezdődött el szerelmi életünk a házban, azzal a kis bökkenővel, hogy nem egyszerű 6 férfival együtt élni szerelmespárként. Egy szabad percünk se volt néha egymásra, de ettől még szerettük egymást.

Vége

Békében boldog karácsonyt, és kellemes új évet mindenkinek ^^

(még ha egy kicsit megkésve is)

Changing Hearts~

Besorolás: 16+

Műfaj: Humor, Romantika, 

Figyelmeztetés: Yaoi, Trágár beszéd

Megjegyzés: Ez egy U-Kiss fanfic, egy versenyre írtam.

Párosítás: Dongho & Saját szereplő, Soohyun & Hoon, Kevin & Aj, Kiseop & Eli

Changing Hearts~

- Dongho elég! – szól rá a kis maknaere a leader.

- Nekem van elegem most már! Nem elég, hogy Xander és Kibum elmentek a bandából, de két hülye gyerek jön a helyükre, és még egy új osztálytársat is kapok! – vág vissza, és már ki is viharzik a nappaliból, magára csapva a szoba ajtaját, hat megdöbbent egyént otthagyva.

- Na hát, ezt jól megcsináltad! Így is elég nyomás van szegényen. – torkolja le Eli is a Soohyunt. Ezek után az egész dorm lecsendesedett. A másnap reggel nem úgy kezdődött, mint az összes többi. Dongho volt az első, aki felkelt. Összeszedte a cuccait és gyalog indult el az iskolába. Mivel senkihez nem volt kedve, inkább nem akarta, hogy valaki iskolába vigye. Fél órával korábban ért be, mint ha kocsival vitték volna, de most ez se zavarta. Szeretett volna egy kicsit egyedül maradni.

Az osztályterembe befordulva nekiment egy alacsony fiúnak.

- Sa..saj…sajnálom. – dadogta amaz a padlóról lehajtott fejjel.

- Semmi baj. – nyújtotta neki a kezét a kis maknae. A kis alacsony fiú elfogadta a felé nyújtott kezet, majd felkelt. Így végre, ha nem is teljesen, de egymás szemébe tudtak nézni, mivel a kis szőke fiúcska vagy fél fejjel alacsonyabb volt a maknaenél. A levegő csak úgy szikrázott, mikor találkozott a tekintetük. Ettől az alacsonyabbik fiú teljesen fülig pirulva leste a másikat, hogy most mi is történik. De az csak furcsán nézett rá, és még mindig nem engedte el a kezét.

- Dongho, menjetek már odébb! – törte meg az idilli pillanatot az egyik osztálytársuk. A kis szőke rögtön elkapta a kezét, és félreállt az útból. Dongho pedig kiviharzott a teremből, berohanva a wc-be. Zihálva dőlt a falhoz, meglepődve, hogy egy vadidegen ilyen hatással lehet rá. A szíve zakatolt, de nem tudta hová tenni a dolgot. Volt már, hogy a testét letaglózta a vágy, hisz ő is csak férfiből van, ha még épp a fiatalabb fajtából is. De fiú iránt és ilyen elemi erővel még soha nem vonzotta senki. Az első óra kezdetéig rejtekhelyén bujkált, reménykedve, hogy senkinek nincs kedve az osztályából épp ebben a szünetben wc-re menni. Aztán, mikor csengettek, és neki még is elő kellett merészkedni, elhatározásra jutott: nem vesz tudomást az új fiúról. Nem tudja mik ezek az érzések, de addig amíg rá nem jön, nem fog a fiú közelébe se menni. De hát mire vége lett az iskolának többet is tudott a fiúról, mint akart, mivel a tanárok minden óra elején megkérték, hogy mutatkozzon be és mondja el, mi szél hozta erre. Ő pedig mindig ugyan azt válaszolta: Akinara Eiichinek hívják és azért jött ide, mert a szülei elváltak, az apja pedig itt kapott állást Japán után. Hazafelé is ezen rágódott, de most se várta meg, hogy menjenek érte. Elindult a stúdió felé gyalog, idegeskedve, hogy kik lehetnek az új tagok, mivel ez is ma vár rá. Nem elég, hogy ma jött az új osztálytárs is, reggel kapott egy sms-t Soohyuntól, hogy suli után siessen, mert ma jönnek az új tagok is. Közben elkezdett csörögni a telefonja is. Kereste a menedzser, hogy merre van, de senkivel nem akart beszélni, így kinyomta. Aztán elkezdték a fiúk is hívogatni. De ezekre se reagált, és mikor épp belépett az épületbe, jött egy határozottan kedves sms Kiseoptól is. Az emeletükre felérve rögtön neki estek, hogy ezt mégis hogy képzelte, de ő ezt is elengedte a füle mellet. Senkivel nem állt szóba, és senkinek nem válaszolt semmire. Csak azt akarta, hogy túl legyenek végre az egészen, és bezárkózhasson a szobájába. Közben már a többiek is abbahagyták az üvöltést, látva, hogy süket fülekre találtak. Bemutatták az új tagokat, és Soohyun is elkezdett a kis maknaevel egy cipőben evezni, amikor meg ismerte Yeo Hoonmint. De ő ettől nem lemerevedett és gondolataiba mélyedt, hanem dühös lett, mert nem értette az érzelmeit.

Hazaérve Soohyun megmutatta az új tagoknak a lakást, majd távozott is rögtön a szobájába, és aznap már nem is jött ki onnan, még vacsorázni se. De nem ő volt az egyetlen, mert Dongho és Hoon se merészkedtek ki a saját kis lakukból már. Dongho csak tovább rágta magát, hogy mi lehet ez az érzés, amit egy másik fiú keltett benne. Hoony pedig félt, mert látta a leader felé irányuló dühét, amit nem tudott mire vélni, de hiába csak dühöt látott csillogni abban a szempárban, őt még is megragadta ez a tekintet. Ő tudta mit érez, hisz mióta az eszét tudta, a fiúkhoz vonzódott, de eddig sose hitt abban, hogy van szerelem első látásra, most még is megtörtént vele.

Így teltek a hetek, hónapok. Soohyun dühös volt magára, mert nem tudta mit érez, Dongho továbbra is kerülte a kis osztálytársát, Hoon pedig csöndben epekedett a dühöngő leader után. De aztán egy idő után megelégelte az epekedést. Három hónap telt el így, és leader dühe nem enyhült, így elszánta magát és beszélgetést akart vele kezdeményezni. Másnap este jól is jött neki, hogy egyedül találta Soohyunt az erkélyen. Kilép hozzá, de rögtön be is zárja kintről az ajtót, hogy a leader ne tudjon előle menekülni.

- Miért utálsz? – szegezi neki a kérdést, miközben mellédől a korlátnál.

- Miért utálnálak? Talán kellene valamiért? – válaszol a leader vontatottan, egyre hevesebben dobogó szívvel a nyuszi közelsége miatt rátörő érzelmektől.

- Akkor miért vagy velem ennyire ellenséges?

- Nem tudom mit érzek, és ez dühít! – szakadt fel Soohyunból az igazság. Három hónap után úgy érezte, már nem tudja tovább titkolni a dolgot. A többiek is folyton csesztették, hogy miért ilyen Hoonal, miért nem kedvesebb. De mint mindig, Eli tapintott rá a lényegre, mikor közölte vele: ha kanos, akkor ne ordítson vele, hanem teperje le. Hoon ezeket a szavakat hallva pedig teljesen bepörög, reménykedve végre, hogy nem egyoldalúak az érzelmei. – De te is néha pillantásokkal illetsz engem Hoon. Nem tudom mire vélni a szemedben néha megvillanó érzelmeket. – és erre a kérdésre a kis nyuszi nem hogy meg válaszolja a leader költői kérdését, de meg is mutatja mit érez. Az ajkait a leader szájára tapasztja, lassan kóstolgatva azt, bebocsátásra várva. Soohyun először nem tudja mit csináljon, teljesen lesokkolja a dolog, de aztán elengedi magát a nyuszi ügyes játéka miatt, amivel eltereli a gondolatait. Megadja a bebocsátást a másiknak, aki nem is rest, rögtön át dugja a nyelvét a másik ajaki közé, ezzel egy szenvedélyes csókra invitálva a másikat. A csók egyre hevesebb lesz. A kis nyuszi keze már a leader nyakán pihen, miközben az már a másik hasát simogatja a pólója alatt. Percekkel később válnak csak szét az oxigén hiány miatt. Mindketten pihegnek a történtek miatt. Soohyun nagy szemeket meresztve nézi a nyuszit, aki csak elégedetten végig nyal az ajkain, mint aki jól végezte dolgát.

- Hát én ezt érzem irántad Shin Soohyun. – majd ad még egy cuppanós puszit a megdöbbent leader ajkaira, és távozik a helyszínről. A szobájába menekülve áldja az eget, hogy most egy hét szünetük van, mert így nem kell már holnap reggel Soohyun visszautasításával szembesülnie, mert rettenetesen félt tőle, hogy ennek ez lesz a vége.

Másnap reggel Dongho is sarokba lett szorítva, mivel az egyik tanáruk házi feladata csoport munkás volt, és őt Eiichivel osztották be. Így egy hétig minden délutánját vele kell töltenie. Ettől teljesen kétségbeesett, hiszen ő minden erőfeszítést meg tett, hogy elkerülje a kis szőkét, a tanár meg most mindent tönkre tett. Így hát emiatt most nem egyedül tért vissza délután a dormba Dongho, hanem Eiichivel az oldalán. De ő csak végig rángatta a fiút a szobájáig, aztán ott bezárkózott, mert nem volt kíváncsi a bandatársak kíváncsiskodó pillantásaira. Az is elég volt neki, hogy a nappalin át kellett jönnie, ahol Eli és Kiseop érdeklődve figyelték őket, egymás szájából épp csak kimászva. A szobában elkezdte összeszedni a feladathoz szükséges dolgokat, amikor is a kis Eiichi ezt meg elégelve el kapta a kezét.

- Dongho, szándékosan kerülsz engem ugye? – nézett fel a maknaere kétségbeesetten.

- Nem! – vágta rá a másik, és reménykedett, hogy ezzel vége szakad a témának, mivel elég kellemetlenül érezte magát a másik érintésétől. Teljesen felpezsdült tőle a vére, és csak úgy bizsergett a bőre.

- Akkor miért nem nézel rám most se? – kérdezi még mindig kétségbeesve, mert neki nagyon rosszul esik, amit a másik csinál. Ő szerelmes volt a fiúba. Már úgy is jött ide Koreába, hogy tudta, ő lesz az osztálytársa. Ő akarta, hogy ez így legyen.

- Én…- haltak el a hangok Dongho ajkain, amikor Eiichi lecsapott rá. Mivel a maknae épp szóra nyitotta a száját, így nem volt nehéz a kis szőkének utat törni a nyelvével, de ami a legjobban meglepte, hogy Dongho rögtön viszonozta a csókot. Majd elváltak ajkaik és akkor maknae indított támadást a másik ellen, egyre jobban elmélyítve a csókot. Közben a keze se tétlenkedett, elkezdte a másik oldalát simogatni a póló alatt, majd egyre feljebb tévedt a keze. Aztán egyszer csak elszakadt az édes testtől, és hátra lépett egy lépést zihálva, hogy kitisztítsa a gondolatait.

- Na pont azért kerültelek, hogy ez ne történjen meg. – válaszolt végre a kimondott kérdésekre.

- És miért baj, ha ez meg történik? Én akarom, hogy meg történjen. Én azt akarom, hogy többek legyünk, mint barátok. – sírja el magát a falnak támaszkodó fiú, mire Dongho hozzá lép és egy csókkal folytja el a feltörő zokogás hangját.

- Én nem tudom, hogy kell szeretni valakit. A testi vágyat ismerem, de ezt nem. – sóhajtja  maknae, mikor elszakad a kis szőke ajkaitól ismét.

- Majd kialakul, csak maradj kérlek velem! – csimpaszkodott rá még jobban a vele szemben álló fiúra, majd ismét egy csókba invitálta őt, aki persze nem ellenkezett. Az idilli pillanatot hangos üvöltözés szakítja félbe a szomszéd szobából, ami nem más szobája, mint Hooné.

- Hoon, kérlek engedj be! Beszélni akarok veled! – kiabál kintről Soohyun, de választ nem kap. – Ha nem engedsz be, itt mindenki előtt mondom el amit akarok! – még mindig semmi válasz bentről, bár a szobában tartózkodó Hoon egyre kétségbeesettebb. – Hát jó, te akartad! Rájöttem, hogy szeretlek te hülye nyúl, és ehhez a tegnap esti kis incidens kellett. Sajnálom, hogy eddig ennyire hülye voltam, és csak dühöngtem ahelyett, hogy tettem volna valamit kettőnkért… - ezzel a lendülettel nyílik az ajtó, és Hoon ront ki rajta a leader nyakába csimpaszkodva.

- Tényleg szeretsz Soohyun? – kérdezi tőle a másik nyakába fúrva az arcát, hogy az ne lássa, mennyire meghatódott és a könnyei folynak.

- Mindennél jobban nyuszikám. – emeli fel a másik a fejét, hogy az ajkaira egy csókot nyomjon, miközben befelé tolja a szobába, hogy a tegnap elkezdett dolgokat ma befejezzék felnőttek módjára. Eközben a házban a többiek vattát kerestek, hogy elnyomják a fel-feltörő zajokat. De volt egy páros még, akiknek nem kellett vattapamacs, mert ők is beszálltak a felnőttek játékába, csak egy szobával odébb.

- Jézusom, ezek megrontották Donghot és a kis osztálytársát! – síkit fel a nappaliban Kevin Aj ölelésébe bújva, mivel a másik páros is kezd belendülni. Így hát Eli épp húzza a szobájuk felé Kiseopott, aki viszont épp éhes, és nem akar menni, így ő meg a konyha felé húzza Elit.

- Oh Kevin, ha akarod én is meg ronthatlak téged. – öleli még szorosabban magához Aj a kis pöszét, majd belecsókol a nyakába, amire a másik sikítás közepette a szobájába menekül. De Aj se hagyja annyiban a dolgokat, így hát kaján mosollyal az ajkán a kis pösze után indul.  

Vége

By: Akiyama Kurobara